Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
2021.09.02.
Nem volt mindig könnyű a kutya tanítás, mint már az előző bejegyzésben említettem. Elkezdett ásni. Most már érettebb fejjel rájöttem, hogy meg kellett volna néznem a fajta jellemzőit. Keverék kutyáról beszélünk, de egy fajtát tuti, hogy meg tudtunk állapítani, azt hogy tacskó. A mellső lábai árulták el nekünk. Ezt akkoriban sajnos nem vettük figyelembe és ebben az időszakban, míg leszokott az ásásról, sokszor gondoltam azt, hogy abbahagyom a tanítását, hogy felesleges amit csinálok.
A családom nem értette, hogy miért akarom tanítani, tehát ők se nagyon segítettek. Ráadásul ők is megszenvedték az ásást, de egyszer csak abbahagyta.
Csak akkor ásott, amikor a zöldséges kertet mi is ástuk. Egyébként nagyon jó kutya volt, igaz egyszer megszökött meg is találtuk egy másik kertben, sajnos nem tudtuk haza hozni, úgyhogy ott kellett hagynunk őt, de egyszer csak megjelent és utána többé nem szökött meg. Tanulni is nagyon könnyen tanult, így szerencsére hamar látszott az eredmény. Édesanyám a kocsival kényelmesen ki tudott állni a garázsból és be tudott állni.
Tanítás eredménye
Nem gondoltam volna, hogy a tanítás ellenére megmarad a bohókás, játszós, bolondozós kedve. A bizalom felém nőt. Mikor az ölembe felvettem egyáltalán nem éreztem, hogy feszéjezve érezné magát. Ez, mint később kiderült, jól jött a veszettség elleni oltás beadásakor. Eleinte az össznépi gyűléses oltáspontra vittük el, de sajnos durván adták be neki, így amikor eljutott arra a pontra, hogy a dokit és engem is majdnem megharapott, más megoldást kellett találnom. Szerencsére találtam egy orvost, aki úgy adta be neki az oltást, hogy az ölemben volt és a combján a bőrt felemelve adta be neki. Innentől kezdve az oltás nem volt szenvedés egyikőnknek sem. Ez azért valósulhatott meg, mert foglalkoztam vele, a tanítása is egyfajta foglalkozás volt. A tanítás mellett játszottam vele, sőt voltak olyan nyarak, hogy egy éjszakát kint aludtam a kertben vele.
Tanítás eredménye: szorosabb kapcsolat, nagyobb bizalom, többet foglalkoztam vele, így a számomra „rossz” tevékenységek megszűntek.