Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
Molnár Zsuzsa vagyok.
Mióta az eszemet tudom, szeretem az állatokat. No persze van olyan, amitől viszolygok, de a négylábú háziállatok többségével jól kijövök. Gyerekkorom óta van kutyánk, néha macskánk is. Már egy ideje foglalkoztat a kutyanevelés gondolata.
12 éve falun élek és azt vettem észre, hogy az emberek nagyobb része egyáltalán nem foglalkozik a kutyájával. Érthető, hiszen nem érnek rá. De amikor a kutya elkezd felvenni valami rossz szokást, akkor gazdáik nem tudnak mit kezdeni vele. Ilyenkor vagy kirakják egy másik városban, faluban, utcában, vagy nem foglalkoznak vele, elkanászodik. Ha pedig történik valami baj, akkor a kutyát hibáztatva elaltatják vagy menhelyre viszik. Miközben mindez egy kis odafigyeléssel megelőzhető lenne.
A másik eset, amikor kölyökként kerül hozzájuk és nem nevelik, aztán csodálkoznak, hogy ugrál, szétszedi a kint felejtett cipőket, papucsokat, nem hallgat rájuk. A kerítésen szinte kimásznak, úgy ugatnak, ami a járókelőket megijeszti. Pedig ezek a problémák egy kis odafigyeléssel kiküszöbölhetők lennének.
Jelenleg kettő kutyám van: egy 12 éves kan puli (Betyár) és egy 5 éves szuka komondor (Buksi). Rajtuk kívül velünk él Rezi, egy 8 éves fekete cica. No és jó pár csirke, tyúk, néha kacsa, pár egér, bár ezek számát Rezi igyekszik csökkenteni.
Remélem, segítségre leszek azoknak, akik megpróbálják jó útra terelni kutyájuk szokásait.
