Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
2021.09.28.
Játék a kutyával, ma már sok módja van. De régen elég korlátozott volt.
Csibésszel és Betyárral csak teniszlabdával játszottam. Míg Buksival már rágókötéllel is játszottam.
A kutyák hozzáállása a játékhoz is teljesen eltérő.
Csibész szeretett labdázni, bottal húzódzkodni és persze a végén szétrágni. 🙂
Játék a kutyával
Betyár is szeretett mindkét eszközzel játszani, de nála megfigyeltem, hogy a labdára nagyon rá tud kattanni. Eleinte nem csináltam semmit ezzel a mániával, de később próbáltam kizökkenteni belőle.
Most gondolom, azt kérdezitek magatokban, hogy honnan lehet látni, hogy a kutyád mániás egy játékra. Nehéz észrevenni. Én Betyáron azt vettem észre, hogy állandóan a labdára fókuszál, mintha én ott sem lennék. Végletekig dobálhattam volna neki a labdát. Amikor elraktam a labdákat, még akkor is kereste nálam és a földön is.
A játék közbeni mániáját, úgy próbáltam csökkenteni, hogy mielőtt eldobtam leültettem vagy fektettem. Volt, hogy a hátam mögött fogtam a labdát és türelmesen vártam, amíg a szemembe néz.
Eleinte nehéz volt, sokat ugrált és ugatott rám, hogy dobjam már, miért nem dobom? Ezért sok türelem kell a mániás kutyához. Sokáig tartott, de már rám is fókuszált nem csak a labdára.
Ekkor kezdtem el neki tanítani, hogy keresse meg a labdát. Dobálás közben nem mindig találta meg és miközben kereste, mondtam neki, hogy „Keresd a labdát, betyár”. Mikor megtalálta, akkor nagyon megdicsértem. Ez a labdázásnak egy újabb fázisát nyitotta meg, mert ezt is szerette. Mikor a keresés nagyon jól ment, kipróbáltam, hogy eldugtam a labdát és mondtam Neki, hogy „Keresd”. Eleinte nem értette, hisz nem dobtam el a labdát és a kezemben sem volt, akkor meg hol lehet, de az orrát használva megtalálta és természetesen nagyon boldog volt és én is. Nagyon megdicsértem.
Még mindig mániás a labdára, de a fentebb leírt feladatokkal ki tudom zökkenteni egy időre és jobban le tudtam fárasztani, így mikor abbahagytuk a játékot, már nem kereste annyira.
