Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
2021.08.28.
Az első kutya tanítás 8. osztályos korom környékén következett be. Töredelmesen bevallom olyan hirtelen hoztuk el, hogy nem volt időm utána nézni a kutya tanításnak, így már itt volt mikor elkezdtem videókat keresni, könyveket és cikkeket olvasni a tanításról és azokat ültettem gyakorlatba. Persze csak azokat a módszereket, melyek számomra elfogadhatók voltak. Gondolom kitaláltátok már, hogy a saját kutyámat tanítottam. Egy imádni való tacskó keverék kutyám volt, Csibésznek hívták, aki 14-15 évet élt velünk.
Kutya tanítás kezdődik 🙂
Mikor érte mentünk már kb. 3 hónapos volt, ő maradt utoljára, a testvéreit mind elvitték. Az anyja rögtön elénk jött és üdvözölt minket, nagyon kedves, aranyos volt. Beszélgettünk a gazdájával, aztán egy idő után kérdeztük, hogy hol van a kölyök, mire megjelent. Hát mit ne mondjak édes volt. Mondta a gazdája, hogy elég magánzó, el van magában. Beszélgettünk még egy kicsit és ismerkedtünk a kölyökkel, majd egy kisebb karton dobozt kibélelt és belerakta. Hátra ültem vele, magam mellé téve a dobozt. Az úton mindig kiakart mászni a dobozból, de én féltem, hogy valami történik, ha kiveszem. Természetesen mi történt…. ki kellett vennem. 🙂 🙂 Az ölembe raktam egy párnát és ráraktam a kiskutyát.
Pár perc múlva elaludt. 🙂 Istenem azok a régi szép idők. Alig hittem el, hogy tényleg alszik. A kertben szállásoltuk el. Az első éjszakán és a többin sem sírt, hogy beakart volna jönni a lakásba.
Kezdeti próbálkozások
Tehát megvolt a plusz feladatom a suli mellett. Kutya tanítás módszerek bújása és kivitelezése. Nem volt könnyű, alig találtam valamit az interneten, könyv vásárlás meg szóba sem jöhetett. Azért csak találtam szerencsére, de ekkor meg ideges lettem, hogy jól fogom e csinálni, ráadásul meg volt a rossz élmény is. Senkitől személyesen nem tudtam segítséget kérni, hogy nézze, jól csinálom e. A saját érzéseimre kellett hagyatkoznom. Elsőnek a nyakörvhöz és a pórázhoz kezdtem el szoktatni, hogy az oltáskor el tudjuk vinni. Majd az „ül”, ezután a „marad” szavakra tanítottam meg. Szerencsére elég gyorsan ment és nem láttam, hogy rosszul csinálnám, bár azért volt bennem némi idegesség.