Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
2021.08.27.
Bogár, az első kutya
Kutya mindig volt a családunkban. Kicsi koromtól fogva volt kutyánk (Bogár). Édesapám nevelte és tanította, de én ebből nem láttam semmit. Nagyon szerettük, élénk és csavargós volt, de mindig visszajött hozzánk, főleg mikor ellésről volt szó. 😛 😉 De én nem bántam, olyan édesek voltak a kiskutyák. 🙂 🙂 Emlékszem mindig a kutyaházban ellett meg és addig nem láthattuk a kicsiket, amíg el nem kezdtek kúszni, akkor hirtelen előbukkantak a kutya ház ajtajában és nekünk kellett visszatenni, ha túlságosan távol másztak el tőle.
Majd a szüleim válása után elköltöztünk. Az elköltözésünk előtt megellett a kutyánk és úgy gondoltuk, mivel idős volt, meghagyunk egy kölyköt magunknak. Sajnos mielőtt elköltöztünk volna a kölyök súlyosan megsérült, de így is magunkkal vittük az új helyre. Pár hónapot élt túl a baleset után.
Bogár furamód az új helyen egyszer sem szökött már meg. Életem végéig sajnálni fogom, hogy nem fényképeztem le soha. Bogár halála után pár évig nem volt kutyánk, mert mindenkit megrázott a halála.
Tappancs, a második
Pár év múlva édesanyám egyik ismerősének a kutyájának kölykei lettek és elmentünk megnézni őket. Megbeszéltük, hogy vállalunk e kutyát és úgy döntöttünk, hogy igen. Elhoztuk a kiskutyát (Tappancs) és boldogan éltünk vele. Nagyon aranyos volt, imádtam. Sokat játszottam vele. Nem volt szökdösős, kaparni kapart, de kérem, melyik kutya nem kapar életében legalább egy gödröt. A gond az volt, hogy senki sem tanította és nagy testű kutyáról volt szó. Hirtelen megnőtt testileg és azon kaptuk magunkat, hogy nem hallgat ránk, veszélyes lett ránk nézve, mert egyszer majdnem felborított, ahogy nekem ugrott. Nem akart bántani csak játszani akart. Nem bírtunk vele, egyikünk sem tudta, hogy kezelje a helyzetet. Abban az időben kutyasulik nem voltak elterjedve és nem is jutott volna eszünkbe. Tudatlanok voltunk. Sajnos a vége az lett, hogy Édesanyám elvitte. 🙁 🙁
Ekkor fogadtam meg, hogy ha lesz új kutyánk, akkor jobban felkészülök, körülnézek az interneten, könyvekben a kutya nevelésről. Ekkortól vette kezdetét a tanulásom.