Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyan funkciókat lát el, mint például felismeri, hogy jártál e már ezen a weboldalon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve a munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.
2023.07.13.
Egy izgalmas új kutyás szakasz kezdete 2016-ban kezdődött, de előbb egy kis előzmény. 🙂
Egy izgalmas új kutyás szakasz kezdetének előzményei. 2014-ben sajnos Csibészt el kellett altatni 🙁 , így Betyár egyedül maradt. 2015 végén Édesanyám megkérdezte, hogy nem akarnánk e egy komondort Betyár mellé. Én egy kicsit ódzkodtam tőle, mert hallottam ’’rém’’ híreket a fajtáról, meg féltem, hogy egy nagy testű kutyát kordában tudok e tartani vagy a fejemre nő. Igazából Tappancs miatt is féltem. Úgy én egy darabig nemet mondtam, de Édesanyám csak nem állt le, így nehezen bár, de beadtam a derekam.
2016 februárjában 1 hónapos korukban meglátogattuk őket, hogy kiválasszuk, melyik kis kutyát visszük majd 1 hónap múlva haza. Olyan édes kis hógolyók voltak. Nem gondoltam volna, hogy ilyenek lesznek. Fura volt, hogy most akkorák voltak, mint Betyár, amikor elhoztuk. De hát a felnőtt méretben is elég nagy különbség van a két fajta között.
Életem következő kutyás szakasza ténylegesen 2016. márc. 18. pénteken indult el.
A kiskutyáért munka után elmentünk. A bivalyrezervátumhoz kellett menni. Bent a kocsis épületnél volt. Anya a kerítésen kívül maradt, így én mentem be. Olivér a kezembe adta a kiskutyát és így vittem ki a kocsihoz. Nyugodt, békés volt, még a vállamra is tette a fejét. A kocsi hátuljára raktam, amíg Olivért vártuk, hogy kifizessem, még ott sem nagyon mozgott. Hazafelé a kocsiban az ölembe vettem és onnan nem is akart kimászni. Sétálni akartam vinni Betyárral együtt, de sajnos kibújt a nyakörvből, így kapásból bevittem a kerítésen belülre. Buksi lett a neve.
Betyár jól fogadta és Buksi is jól viselkedett. Nem vett Betyárról tudomást, kitért előle. Macskákkal szemben is jó volt a magatartása. Rezivel összezártam a tornácon és nem akart minden áron odamenni hozzá, ekkor már egy kicsit lihegett, szerintem sok volt az inger neki és túlizgatott volt. A tornácon lefeküdt és bealudt. Miután felkelt, aktívabb lett, de még ekkor sem akart barátkozni a macskákkal, se Betyárral. Hátra nem engedtem, csak elől lehetett. Késő délután már egyet-kettőt vakkantott is. Kiderült, hogy a cipőket imádja, így elraktam őket, csak Anya hótaposóját hagytam kint. Tanítani konkrétan nem tanítottam, de Anyával a kiskertből kitessékeltük. Estére úgy döntöttem, hogy mégse hozom be őket a szobámba. Vacsorára megevett mindent. Egyszer láttam a kisebbik kutyaházból kijönni egyedül.
Éjszaka nem volt semmi gond, egy hangjuk sem volt.
